Különjárat

 

Este ma is buszra szálltam,

s én lettem a busz maga.

Meglepő, hogy fájni kezdett

hatvan utas bánata.

 

Nagy, vonagló embermassza

káromkodik, epét hány.

Körbezár és elaltat a

bűzös oxigénhiány.

 

Öt perc csak az állomás, de

eldöcögünk holnapig.

Kit érdekel, bármelyikünk

mit akar, vagy hol lakik?

 

Nyomorunk már senki gondja,

a menetdíj életünk.

Mind egymással takarózunk.

Tudjuk, hová érkezünk.

 

(Megjelent: Együtt. 2015/1)