Silviáról és a Halálról

(A római disznó költőjének stílusában)

 

Silviával az őszi kertben jártam.

Hívott – reggel már ajtómnál állt – ,

hogy a fodros felhők segglyukában

együtt nézzük a várható halált.

 

Csend volt. Csak Dönci röfögött.

Tegnap átvisította az estét.

Látta, Róma ünnephez öltözött,

s érezte, felnyitjuk többmázsás testét.

 

Jaj, ha az a segglyuk egyet durran

s mérges nyilait rám szórja az ég,

Juhász Gyula módján – bízom az Úrban –

visszajárhatok csülköt enni még.

 

S Silvit ha közben mással hálni látom,

nem érem be azzal, hogy kísértsem őt.

A ringyót a cupákos csonttal fejbe vágom,

hogy térdeljen ő is az Úr színe előtt.

 

(Megjelent: Együtt 2017/2)