Gloria Victis

 

Mikor egy Gerő-beszéd után a gyűlölettől

még percekig szikrázott az éter,

és gőzünk sem volt, hogy végül is

kinek a pártján áll Maléter,

mikor a rádiónál egy lelkes suhanc

pontos fejlövést kapott,

már tudtuk, hogy az elvtársak majd

megemlegetik ezt a napot.

 

Aztán megjegyezték a város valódi arcát,

hogy homlokáról a csillagot leverte,

az Üllői úton tankok lángoltak,

s a barikádon az egykori levente

a fekete füstbe szórta a golyót

és fogságban tanult orosz átkait.

A városét, mely pokolba kívánta

a Moszkvába lelécelt mocskos Rákosit.

 

Ülhetnek hát az elvtársak gőgösen,

eszükbe fog jutni úgyis a csődület.

Eszükbe jut folyton a meglincselt ávós,

és szorosnak érzik majd nyakkendőjüket.

Az ő lelkük tiszta volt, és mindnyájuk tudta,

ha eljön az ideje, az Úr elé mit visz.

Akik magukat októberben félni tanították,

dicsőség azoknak – gloria victis.

 

(Megjelent: Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet, 2018. október 27.)